Húsvét hétfőn elindulni locsolkodni? Apák és fiaik kényszerű kötelességnek élik meg vagy legyintenek rá, hogy ez korunkban már „lejárt lemez”.
Locsolkodókat várni sütivel? Tojást adni ajándékba azért, mert büdös pacsulikat locsolnak a hajunkra?
Vannak, akik élik és éltetik ezt a hagyományt és vannak, akik nem.
Nemrég költöztem ki a városból és örömmel fedezem fel, hogy itt a hétköznapi élet sokkal emberibb, kedvesebb, a hagyományos értékek intenzívebben élnek még. Ráadásul most olvasom Bedő Imre egyik könyvét. A megbízható férfi (A férfi-nő szövetség megalapozása és megtartása). Késztetést érzek arra, hogy megosszam Veletek Imre gondolatait – a könyv címe által jelzett összefüggésben – a húsvéti locsolkodás szokásával kapcsolatban.
Bedő Imre megfogalmazásában a hagyomány nem más, mint évezredes „best practice” (legjobb gyakorlat). Bár a technikai fejlettségi szintünk folyamatosan emelkedik, az ember mégis ugyanaz marad….
A modern embernek nem kellene a hagyomány szótól iszonyodnia, hiszen az emberek jól bevált együttműködésére vonatkozik. Ez pedig – függetlenül attól, hogy mely korban élünk – keveset változik. A díszlet lehet modern városi, de ami kiállta a próbát régen, az örökérvényű ma is.
Társas lényként szüksége van az embernek – bármely korban is él – közösségre; tudnunk kell ismerkedni, merni őszintének lenni, szeretni és megbocsátani, kapcsolódni a másik nemmel és szövetségben élni vele. A minket érő kísértések is ugyanazok – bár koronként más köntösbe bújnak. A hagyományok azoknak a bölcsességeknek a gyűjteménye, hogy mi szolgálja az ember javát és mi nem. Bár a régebbi idők megfogalmazási módja miatt nem biztos, hogy nyilvánvaló, hogy egyes mozzanatok hogyan szolgálják ezt a célt. Itt van például a húsvét…
Húsvét hétfő a locsolkodás napja. Bedő Imre szerint ez a néphagyomány a férfiasság megnyilvánulásáról szól és a nőiesség dicséretéről. A férfiak nőkért tett erőfeszítéseinek demonstrálásáról.
Mit üzen, amikor napjainkban a kisiskolás srácok nem indulnak el húsvét hétfőn apukájukkal az osztálytársaikat meglocsolni…? Praktikusság? Hiszen a szünet után úgyis találkoznak majd a suliban? Kényelmesen megoldható, hiszen minden csaj egy helyen… Lehet, hogy verset se kell mondani, locsolni se kell, csak a csokitojásokat begyűjteni…
Ennek a közösségi ünnepnek a hagyománya a férfitól indul(na), aki feláll a kényelmes foteljéből, ünneplőbe öltözik és elindul tiszteletét tenni a nőnél. A család, a rokonok, a barátok körében lévő hölgyeket látogatja végig és ezzel félreérthetetlenül jelzi, hogy fontosak neki és törődik velük. Hogy hajlandó áldozatokat hozni értük, ha úgy adódik. Jelzi, hogy férfiként tudja, hogy a nő a záloga az emberi faj fennmaradásának. Fiataloknál ez egy kiváló alkalom arra, hogy egyértelműsítsék, hogy ki tetszik nekik és ki nem és egyáltalán annak a szokásnak a kialakítását segítik, hogy ők a kezdeményezők.
A húsvéti locsolkodás hagyománya a nők felé irányuló tisztelet és figyelmesség elfogadásának is a próbája. A lányok felkészülnek, fogadják a locsolókat, beszélgetnek velük. Megtanulják fogadni a bókot vagy éppen finoman hárítani azt, ha az nem szívük választottjától érkezik.
Húsvét hétfőn a fiúknak lehetőségük van gyakorolni: tanulni bánni a férfiasságukkal, a lányoknak a nőiességükkel.
Rendben van-e az, hogy a lányok olyan fiúknak vigyenek a suliba tojást, azaz figyelmességet, akik nem voltak képesek arra a minimális erőfeszítésre, hogy elmenjenek hozzájuk, akkor, amikor annak a napja volt? Jó az, ha a jövő nőit arra tanítjuk, hogy kedvességgel halmozzanak el olyan fiúkat, akik csak azért locsolják meg őket, mert éppen „kézre esnek”? A fiúk így arra juthatnak, hogy nem kell küzdeni, nem kell demonstrálni a rátermettséget és a hódolatot…
Bedő Imre szerint ez az apák szégyene. A férfierő kiáramlásának, megmutatásának, próbára tételének lehetőségét az apáknak kell(ene) biztosítaniuk…
…és nézzük az anyák felelősségét! Ha nő vagy, hallottad anyukádtól, hogy olyan megjegyzésekkel hárította el a befogadó szerepét, mint pl. „jaj, utálom a húsvétot, megint büdös leszek!”; „Nem fogok egész nap haptákban állni”, „Ah, készíthetek hidegtálakat, sütiket”? Te érzel késztetést arra, hogy húsvét hétfőn bujkálj? Elutazz valahova, nehogy otthon érjen valamely hagyományőrző férfi ismerősöd?
A férfi és a nő kölcsönös tiszteletének ünnepeként is felfoghatjuk a húsvéti locsolkodást, de legyinthetünk is erre az „ócska” hagyományra…
Én még sosem gondoltam eddig így a húsvéti ünnepekre…. Te igen?
