Minden, ami igazán csodálatos és minden, ami igazán mély: sötétben történik meg. Szükség van a „titkosságra”. A sötétben, a meghittségben olyasvalami tárulhat fel, ami a rivaldafényben sosem…
Nagyon ostobán viselkedsz, ha teljesen nyilvánossá teszed az életed. Olyan leszel, mint egy kifordított zseb. Nincs azzal semmi baj, ha kifelé élsz, de ne feledd, ez csak egy része az életednek. Ne engedd, hogy ez legyen az egész. Nem azt mondom, hogy vonulj örökös sötétségbe. A fénynek megvan a maga szépsége és fontossága. Ha a mag örökké sötétben maradna és nem bújna elő, hogy befogadja a nap sugarait, meghalna. Be kell vonulnia a sötétbe, hogy kihajtson, hogy erőt gyűjtsön, hogy megteljen élettel, hogy újjászülessen; azután pedig elő kell bújnia, hogy szembenézzen a világgal és a fénnyel, a viharral és az esővel. El kell fogadnia a külvilág kihívásait. De a kihívásokat csak akkor tudja kiállni, ha erős gyökereket növesztett. – mondja Osho.
Ha kimerültnek érzed magad, vonulj vissza. Belső menedéked sötétjében történik meg, hogy az energia forrását megtalálod magadban és ahonnan király(nő)i gazdagsággal térhetsz vissza, hogy azt megoszthasd másokkal.
Minden mély és bizalmas szerelmi kapcsolat kialakulása is a sötétben történik, a nyilvánosság elől rejtve. Ez lehetetlen lenne, ha mások figyelnék ezt. Mások előtt nem tudod elengedni magad. A pároknak el kell vonulniuk a figyelő tekintetek elől, hogy magukba lehessenek. Az összecsiszolódás során keletkező „félreértések” tisztázása is a két ember dolga: „a kibeszélés” a barátokkal az intimitás gyilkosa.
Nagy terveid megvalósítása is sötétben történjen! Miért osztanád meg dédelgetett álmaidat és vágyaidat olyanokkal, akik arra nem érdemesek és esetleg még „ellendrukkerek” is?
Életed ne legyen nyitott könyv! Csak ritkán és keveseket engedj be éned legmélyére! „Könyvednek” csak egyik fele legyen bárki számára elérhető. A másik felét tartsd titokban, ahova csak a legbecsesebb vendégeket engeded be. Ha nagy tömeg járkál ki és be, akkor a templomból repülőtéri váróterem lesz…
