Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán.
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a Tiédhez szól. Aki lát Téged. Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez. Ahol érezheti a melegedet saját magán, hagyd ott megpihenni és égesd el a tüzedben terheit.
Nézz a szemébe. Nézz bele lénye mélyébe és lásd azt, ami ott alszik vagy ébred. Nézz bele a szemébe. Lásd ott az apáit és nagyapáit, az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyeken, távoli időkben átélt. Lásd ott az őrületet és fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak. Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot. Lásd ítéletek nélkül, majd engedd el.
Érezz bele az őseitől örökölt terhekbe. És tudd, hogy menedéket keres Nálad. Engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba és tudd, hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat. Mert méhed van, édes és mélységes kapu van benned, amely elmossa a régi sebeket.
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit, szeresd őt igazán.
Ülj előtte női erőd teljes szépségében, sebezhetőséged lélegzetében, a benned élő kislány ártatlan játékosságában és a halál mélységeiben. Küldj neki meghívót a virágzásodba. Engedd, hogy feléd lépjen és ússz vele együtt a Föld méhében, csendes tudásban együtt.
És amikor visszahúzódik – mert vissza fog -, félelmében elrejtőzik a barlangjában, akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat. Engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen, halld a suttogásukat és engedd, hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon és várd türelmesen a visszatértét. Ülj az ajtajánál és énekeld az emlékezés dalát, hogy újra meglágyuljék. Ne provokáld benne a kisfiút praktikákkal, játszmákkal, csábítással csak azért, hogy a pusztítás hálójába húzd, a gyűlölet és káosz helyére, mely szörnyűbb, mint az összes háború, melyet valaha megvívott. Ez nem női energia, csak bosszú, méreg, a világunk megerőszakolása, amelyben elvérzik a nő, miközben a férfit kiheréli. Ez mindannyiunkat megöl.
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem, legyél te most valódi anya. Tartsd meg a kegyelmedben, vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül. Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek. Sírj érte édes folyókat és engedd, hogy a véred hazavezesse.
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit, szeresd őt igazán.
Szeresd őt mezítelenül és szabadon. Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira. És köszönd meg neki a lehetőséget, ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken és a csendes erdőkön. Legyél bátor a törékenységhez és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat. Engedd, hogy megtartson, hogy felálljon és védelmezzen. Dőlj bele a karjaiba, és bízz abban, hogy megtart akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek. Tanítsd arra, hogy megadja magát azzal, hogy megadod magadat. Váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével.
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit… Szeresd őt igazán.
Bátorítsd, tápláld, halld meg, tartsd meg, gyógyítsd meg – és cserébeő támogat és védelmez erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal. Mert képes rá. Ha engeded, az lesz, akiről álmodsz.
Ha szeretni akarsz egy férfit, szeresd magadat.
Az apádat, a fiadat, a volt szerelmeidet… az első fiút, akit megcsókoltál, és az utolsó férfit, akit elsirattál. Köszönd meg az összes ajándékot, amely ezen találkozáshoz vezetett. Ahhoz, aki most előtted áll és keresd meg benne a magot, az új magját. A magot, amit táplálhatsz, és amiből új világot növeszthettek együtt.
(Katinka Soetens)
