A L’Osservatore Romano vatikáni napilap szerint „csak két ember tudta úgy letéríteni az európaiak egy részét történelmi útjukról, hogy ki tudott jelölni számukra egy másik irányt: Jean-Jacques Rousseau, de még inkább Kálvin”. A „letérítők” kötődtek Genfhez: az egyik itt született, a másik a várost vezette. Begyűjtöttem néhány érdekességet róluk…
A St. Pierre katedrálisban rábukkantam Kálvin székére: itt prédikált a kálvinizmus névadója, a híres reformátor, aki a város egyházi vezetője és iskolai felügyelője is volt. Kemény kezű és diktatórikus egyházi zsarnokként – bár árvaházat, szegényházat, kórházat alapított a szegénység leküzdésére – kortársai körében közutálatnak örvendett… Bár „istenivé” tette a várost, de szigorával lehetetlenné is a mindennapi életet a városlakók számára. Az egyházi reformok mellett merev erkölcsi szabályzatot vezetett be: tiltotta a káromkodást, a szerencsejátékokat és a paráználkodást, de a tánc mindennemű formáját is, még az esküvőkön is… Elítélte, ha valaki engedély vagy megfelelő indok nélkül hiányzott az istentiszteletekről; a házasságtörést és a homoszexualitást halállal is büntette.
Radikalizmusa miatt a városvezetés egy időre száműzte, bár később visszahívta. Kálvin viszont Szervét Mihály spanyol teológus nézeteit tartotta radikálisnak, így a férfit 1533-ban eretnekként elégettette. Nagy szomorúságomra „leboszorkányozta” a nőket is, a pestis terjesztésével vádolta, elítélte és kivégeztette őket.
Kálvin puritán módon élt, sokat böjtölt és beteges volt: tuberkulózisban szenvedett, de több más kór is kínozta, például állandóan fejfájás gyötörte. Talán ezért gyötört ő is másokat… 1564-ben halt meg. Végakarata az volt, hogy a legegyszerűbb körülmények között kell eltemetni. Szerény volt: nem fogadta el, hogy teológiáját kálvinizmus néven emlegessék.
A reformátor hatása még ma is érezhető a Genfben: a Vöröskeresztet egy hívő kálvinista, Henry Dunant alapította. Az ENSZ elődjének számító Nemzetek Szövetségét is azért Genfben telepítették le, mert Woodrow Wilson amerikai elnök (aki presbiteriánus volt), jobban örült egy ilyen döntésnek, mintha a katolikus Brüsszelbe helyezték volna a szervezetet.
A „letérítők” közül a másik, Jean-Jacques Rousseau pedig itt született:
Rousseau élettörténetét tanulmányozva lehetőségünk van elmerengeni azon, hogy vajon a hiteles élet hiánya mennyire kérdőjelezheti meg a zseniális, a valóságban azonban meg nem élt gondolatokat…. Ugyanis saját gyermekeit lelencházba adta, feleségét folyton megcsalta és mégis ő lett – művei által – a modern pedagógiai gondolkodás megteremtője, aki regényeiben a magasztos tiszta házasságot hirdette.
