Kedves Hölgyek! A horgászat nem az, aminek látszik! Erősen tévedünk, ha azt hisszük, hogy a horgász csak bámul és semmit sem csinál…Miközben üldögél a székében, néha elbóbiskol ugyan a természet hangjaira a vízi bolhák, szúnyogok, legyek, kacsák társaságában, de amikor felriad, akkor igenis intenzív szellemi munkát végez… Stratégiát gyárt, hogyan tudná csőbe húzni, azaz horogra akasztani a halakat… Kombinál… Halismeretét összeveti a napszakkal, a beetetési trükkökkel és váltogatja a csalikat…
Tudtátok, hogy a horgászat nőies attitűdöket igényel? Nem árt ám tudnunk, hogy az a férfi, aki képes a csalitüskére zsinórt kötni, az a tűbe is be tudja fűzni a cérnát, ha akarja! Az ideális partszakasz megtalálása után egyébként is „fészekrakás”, férfiasabban fogalmazva birtokkijelölés- és belakás, azaz otthonteremtés és lakberendezés következik: kempingszékek és asztal felállítása étkezéshez, horgászszékek közvetlenül a partra, szemetes felállítása, természeti toalett kijelölése és egy függő ágy is jól jön ám a megfáradt horgásznak…
A horgász megveszi a halfogás esélyét: a csodacsalikat (van fluoreszkáló és mintás is!), a spéci botokat, a kagylós etetőanyagot és a többit. Természetesen a horgásznő is késztetést érez, hogy speciális felszereléssel növelje a horgászat eredményességét…. Mint tudjuk, a halak látnak: kilátnak ám ránk a vízből, tehát nagyon fontos a megfelelő ruházat! Így rögtön felmerül a kérdés, hogy miben horgászik egy nő, amiben észrevétlen maradhat? Tehát ez nem pusztán a divatról szól, hanem fontos stratégiai kérdés: a camouflage-mintás álcázó öltözet beszerzése nagyon is indokolt!
Van egy jó hírem! A közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül szükséges, hogy csendben maradjunk. Nekem legalábbis megengedték a horgászmestereim, hogy hangosan örvendezzek, amikor kifogtam az első pici snecimet….A tizediknél sem szóltak rám… A halak biztosan jobban látnak, mint amennyire hallanak…
Már értem, hogy miképpen lesz a mini halból óriási…. Csodálkoztam, amikor először megnéztem a fenti fényképet… Hol a halam?!?! Eltűnt…. Ah, ez a pirinyó halacska lenne az én első nagy fogásom?! Előnytelen a kép: a halacska has felől lett lekapva… Valahogy sokkal nagyobbra emlékeztem… A horgász látása, ahogyan az emlékei is természetszerűleg torzulnak…
Első horgászatom egy igazán jelentő eseménnyel ért véget… Kifogtam a tizenegyedik és egyben első jelentős méretű halamat: egy búzaszemű keszeget! Amint megtudtam, hogy a fedőneve bodorka, rögtön egy jelnek tekintettem, hogy illene jobban elmélyednem a horgászat tudományában… Bár egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor bodorka horgostól letépte magát és visszaugrott a Tisza-tóba…. Emlékét a felső képen őrzöm… Egyébként nagyobbra emlékeztem…
