Akit április elsején rászednek, azt április bolondjának hívjuk… Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-én éjszaka, miközben a márki aludt, a gróf kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre! Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele… Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni… Ugyanígy járt a kabátjával is…
Erősen küszködött és csodálkozott, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt Önnel?! Egészen meg van dagadva!” A márkiról gyöngyökben hullott a veríték, nem értette, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta… Orvosért futtattak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt – megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”, vagyis „Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!”
Április elsején tehát legyünk résen: figyeljünk a kollégák, család, barátok „ármánykodásaira”…
Ha pedig mi ármánykodunk, arra figyeljünk, hogy hol a határ, mert az áprilisi tréfa nem mindig sikerül jól. Magyarországon történt 1891-ben, hogy egy vidéki városban egy anya öngyilkosságot követett el, mert komolyan vette egyik ismerőse április elsején írt levelét, miszerint katonai szolgálatot teljesítő fia haditörvényszék elé került, ahol halálra ítélték, mert lekopott a cipősarka!!!
