Ma csodálatos élményben volt részem az Indiai óceán partján… Először is áhítatban… Úgy gyűltünk a parton – hinduk, muszlimok, keresztények; fehérek és sötét bőrűek – a naplementét csodálni, mint az Angyalok városa (City of Angels) filmben az angyalok és a földi életet választó, önként „lebukott” angyalemberek, hogy Isten művében gyönyörködjünk…
A szívben megélt áhítat után pedig az intellektuális megértés következett: mókás volt, ahogy egy muszlim egyetemi tanár a homokba rajzolta nekem, a kereszténynek: a hindu isteneket … A tananyag a következő: Brahma, a kreátor; Siva, a protektor; Visnu, a megbocsátó. Hát így néz ki leegyszerűsítve a hinduizmus az iszlám magyarázatában. A helyzet az, hogy sokkal árnyaltabb magyarázatokat a hinduktól sem kapok… Amikor például Ganésáról, az elefántfejű istenről érdeklődöm – akinek szobrát igen gyakran látom itt Balin – igen homályos, zavart válaszokat kapok a balinéz lakosoktól… Ebben azonban talán semmi különös nincs… Aki éli a hagyományait, előfordulhat, hogy kevesebbet tud róluk és kevésbé tudja megmagyarázni a miérteket, mint a turista, aki itt-ott utána olvas…
A Batur vulkán tetejére vitt fel minket az a túravezető, akinek a kezét megörökítettem. Nem annyira a tetoválása, mint inkább a karkötője miatt. A hindu istenháromságot szimbolizálja. Brahma a Tűz, színe a piros. Siva a Szél, színe a fekete. Visnu a Víz, színe a fehér.
