Tele van a világ „jó” emberekkel. Attól ilyen. Az igaz: aljas és az aljas: erényes. – olvasom Müller Péter egyik írásában. Milyen a „jó” ember? Azt hiszi, hogy erkölcsös és tiszta, vagyis nincs vétektudata és nincs kétsége igaza felől… A hibát először nem magában találja meg, hanem a másikban… Ha ilyen „jó” ember az, akivel találkozol, kapcsold be a vészjelző radarodat! –javasolja Müller.
Nem létezik véglegesített „jó” ember – státusz. A múlt cselekedetei nem garantálják a jövőbeni viselkedést. Az emberi természet olyan, mint egy befektetés vagy egy biztosítás tájékoztatójának apró betűs része… Tartogathat meglepetéseket…
Howard Roughan ezt írja – elolvasásra érdemes – regényében, a Vakjátszmában: „Gondolj arra a nőre, aki meggyilkolta a saját gyerekeit, ráadásul ugyanabban a hónapban, amikor megkapta ’az év tanára’ díjat. Vagy ott van a jóravaló családapa, aki több millió dollárt szedett össze jótékony célokra, egy nap viszont kirángatott egy fickót az autójából, és halálra rugdosta – csupán azért, mert a fickó vakmerő módon rá merészelt dudálni, amikor a lámpa zöldre váltott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a te barátságos, törvénytisztelő szomszédod holnap feldarabolja egy fejszével az egész családját. Csak azt, hogy valahol, valakinek a barátságos, törvénytisztelő szomszédja meg fogja tenni. És ebben a pillanatban az illető ezt még nem is sejti. A helyzet aggasztónak tűnik, de lehet rosszabb is. Te is lehetsz az a szomszéd.”
Mindannyiunkban (néhány rendkívül tiszta lélek kivételével) ott él a Gonosz, mely állandóan kísért, provokál és táplálékot keres magának. Ahogy Joseph mondja: a Gonosz nem foglalkozik sokat a gonosz emberekkel, hiszen azok már az övéi. A fénylő lelkű emberek érdeklik, őket akarja megszerezni magának. Hogy miként? Az emberi játszmák mögött démoni erők munkálkodnak. Ha érdekel, hogyan veheted észre, ha érzelmi játszma áldozata vagy, illetve tudni akarod, hogy Te magad mit játszol, klikkelj ide!
