Mit teszel, ha kinyílik egy ajtó előtted? Néha kristálytisztán látjuk azon a bizonyos ajtón a feliratot: „GYERE! EZ ITT A TE NAGY LEHETŐSÉGED!”.
Máskor csak homályos és halk a hívás, hogy egy ajtón talán be kellene lépnünk, hogy valakit jó lenne felhívnunk, hogy valamibe – anélkül, hogy tudnánk a végkimenetelét – bele kellene vágnunk. Bár észrevesszük az ajtót és vonzó mindaz, ami az ajtó résén át felsejlik, mégis toporgunk a küszöbön és megbeszéljük magunkkal, hogy tulajdonképpen egészen jól megy az életünk, hogy úgysem tudnánk megcsinálni, kockázatos ez az új vállalkozás… Félünk a járt utat a járatlanért elhagyni, a változtatás ugyanannyira rémisztő, mint amennyire vonzó… „Mi van, ha nem sikerül? Ha még rosszabb helyzetbe kerülök, mint korábban voltam?” Felmerülhetnek bennünk ilyen gondolatok, miközben komfortzónánk – félelem tégláival kirakott – falait bontogatjuk. A legszomorúbb az, amikor valaki már észre sem veszi az ajtókat, mert elhiszi, hogy neki csak „ennyi jutott”.
Ki tudhatná pontosan és biztosan, hogy mi vár rá az ajtó mögött? A pillanat megadja a lehetőséget, hogy átlépjünk az ismeretlenbe, mely ugyanakkora eséllyel jelenthet mélységet vagy magasságot, ahogy bukást vagy győzelmet is.
Vedd észre, ha kinyílik egy ajtó előtted és bátran lépj be rajta! Akkor, amikor előtte állsz és addig, amíg nyitva van… A nagybetűs Lehetőség a felkészült embereket találja meg. Hajlamos váratlanul beállítani és gyakran „álruhában” érkezik… Ilyenkor a kérdés az, hogy van-e szemed a látásra és füled a hallásra: észreveszed-e… Az ajtó mögött a kaland vár… Azért születtél, hogy játssz, hogy élj, hogy élvezd a létet és ragyogj! A mókuskerék szürke és sivár. Kezdj el élni, hogy legyen mit mesélni!
