Tele van a világ „jó” emberekkel. Attól ilyen. Az igaz: aljas és az aljas: erényes. – olvasom Müller Péter egyik írásában. Milyen a „jó” ember? Azt hiszi, hogy erkölcsös és tiszta, vagyis nincs vétektudata és nincs kétsége igaza felől… A hibát először nem magában találja meg, hanem a másikban… Ha ilyen „jó” ember az, akivel találkozol, kapcsold be a vészjelző radarodat! –javasolja Müller.
Nem létezik véglegesített „jó” ember – státusz. A múlt cselekedetei nem garantálják a jövőbeni viselkedést. Az emberi természet olyan, mint egy befektetés vagy egy biztosítás tájékoztatójának apró betűs része… Tartogathat meglepetéseket…
Howard Roughan ezt írja – elolvasásra érdemes – regényében, a Vakjátszmában: „Gondolj arra a nőre, aki meggyilkolta a saját gyerekeit, ráadásul ugyanabban a hónapban, amikor megkapta ’az év tanára’ díjat. Vagy ott van a jóravaló családapa, aki több millió dollárt szedett össze jótékony célokra, egy nap viszont kirángatott egy fickót az autójából, és halálra rugdosta – csupán azért, mert a fickó vakmerő módon rá merészelt dudálni, amikor a lámpa zöldre váltott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a te barátságos, törvénytisztelő szomszédod holnap feldarabolja egy fejszével az egész családját. Csak azt, hogy valahol, valakinek a barátságos, törvénytisztelő szomszédja meg fogja tenni. És ebben a pillanatban az illető ezt még nem is sejti. A helyzet aggasztónak tűnik, de lehet rosszabb is. Te is lehetsz az a szomszéd.”
Veronica Roth szerint mindannyiunkban ott él a gonosz és ennek felismerése önmagunkban az első lépés ahhoz, hogy szerethessünk másokat és megbocsáthassunk nekik.
Igen, ez egy provokatív gondolatsor… Ha van véleményed: írd meg!
