Amikor két szerelmes valóban megnyílik egymásnak, amikor már nem félnek egymástól és nem rejtegetnek semmit a másik tekintete elől: az az intimitás. Amikor bármit és mindent kimondhatnak anélkül, hogy a másik megbántódásától kellene tartaniuk…
Ha a szerelmes úgy érzi, hogy a másikban fájdalmat keltenek a szavai, akkor az intimitás még nem elég mély. Akkor az még csak egy egyezség, amit bármi széttéphet. De amikor két szerelmes kezdi érezni, hogy már nincs mit rejtegetniük és mindent kimondhatnak, akkor a bizalom köztük oly mélységet ért el, hogy amit az egyikük nem mond ki, azt is tudni fogja a másik, mert eggyé válásuk megkezdődött.
Az intimitás szó a latin intimum kifejezésből származik, amely a ‘legbensőnket”, legbelső lényegünket jelenti. Ha csak szexuálisan kötődünk valakihez, az nem intimitás. Az intimitás nem pusztán a nemi szervek orgazmusa, az még csak a határát érinti. Az intimitás az, amikor megengedjük, hogy a másik belénk pillantson, hogy olyannak lásson, amilyennek magunkat látjuk – megengedjük a másiknak, hogy belülről lásson minket, meghívjuk őt lényünk legbelső lényegébe. A modern világból lassan eltűnik az intimitás. Még a szerelmesek sem engedik a másikat ilyen közel magukhoz. A barátság csak egy szó, lényegének teljesen nyoma veszett. És miért? Mert nincs mit megosztanunk egymással. Ki akarja megmutatni, hogy milyen szegény legbelül? Mindenki színlel inkább: “Gazdag vagyok, célba értem, tudom, mit teszek, tudom, hogy hova megyek.”
Keveseknek van elég bátorsága ahhoz, hogy megnyíljon és megmutassa belső zavarát, sebezhetőségét. Félünk, hogy a másik talán visszaélne vele, ezért a félelem. A másik talán túlságosan föléd magasodna, ha látná, hogy káosz uralkodik benned. Ha észrevenné, hogy útmutatásra van szükséged, akkor ő kezdene el utasításokat osztani neked. Ezért mindenki igyekszik védeni magát, hogy senki se ismerhesse meg belső reménytelenségét, nehogy visszaéljenek ezzel. Világunkban túl sokan visszaélnek a helyzetünkkel.
A szeretet a legnagyobb alkímiai erő a világon. Azok, akik tudják, hogyan használják, elérhetik a legmagasabb csúcsot, melynek Isten a neve. Azok, akik nem tudják, hogyan használják, tovább csúsznak-másznak a létezés sötét zugaiban…
(Osho gondolatai)
Hozzászólások
