Mi az, hogy “igazi”? – kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. – Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
– Az, hogy “igazi”, az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. – Az, hogy “igazi” vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
– Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
– Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. – De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
– Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
– Nem hirtelen történik – mondta Bőr-lovacska -, csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha “igazi” vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgysem értenek semmit. (Margery Williams)
Hozzászólások
