Mit tehetünk, amikor valaki belénk köt, vádaskodik, hibáztat, felelősségre von, manipulál, azaz rabolja az életenergiánkat? Hogy lehet kívül maradni a játszmákon? A zen mester története megadja a választ.
Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el: vajon kié marad az ajándék?
Élt egyszer egy idős zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta győzni a kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.
Egy nap egy kétes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a mester falujába és azzal kérkedett, hogy Ő majd legyőzi az idős zen mestert. A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye meg az első lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyenge pontját villámgyorsan lecsapott. Eddig minden párviadalból győztesen került ki.
Az idős mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idős mester fejéhez. A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gőgös harcosra szegezte szelíden. Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel nem ér el semmit, köpködni kezdett, majd pedig átkozódni. Az idős bölcs meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen mester előtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.
A „harc” végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így kérdezték:
– Mester, hogy tudtad elviselni ezt a sok gúnyt, sértegetést és átkozódást?
Erre a Mester így felelt:
– Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el: vajon kié marad az ajándék?
Mivel az élet kevés lehetőséget kínál az intimitásra, hajlamosak vagyunk játszmákban keresni a kielégülést.
Hogyan veheted észre, ha érzelmi játszma áldozata vagy?
Olyan emberek társaságában, akik érzelmi játszmákat játszanak és elszívják az erődet, úgy érzed magad, mint egy kicsavart mosogatórongy… Levertnek, indokolatlanul fáradtnak érzed magad, netán szorít a mellkasod, feszült/dühös is lehetsz minden olyan beszélgetés és találkozás után, amikor érzelmi játszma áldozataként ellopják az erődet. Az ilyen emberek tevékenységüket sokszor teljesen tudattalanul végzik, nem szándékosan akarnak ártani Neked.
Hogyan veheted észre, hogy Te magad játszmázol?
Az alábbi négy típusból melyik a legjellemzőbb Rád?
1. A megfélemlítő:
Agresszív támadó magatartásával, szóval vagy tettleg megfenyeget, így kényszerít arra, hogy figyelj rá – így éri el a célját és veszi el “áldozataitól” az energiát.
2. A vallató:
Kérdésekkel hatol be világodba, azzal a céllal, hogy ott valami hibát fedezzen fel. Ha megtalálta: negatív, destruktív kritikával illet és megpróbálja elhitetni veled, hogy értéktelen, kisebb rendű ember vagy és nála mindenképpen kevesebbet érsz.
3. A zárkózott:
Megközelíthetetlen, hozzáférhetetlen ember, aki azzal szerzi meg az energiádat, hogy kíváncsivá tesz: állandóan megpróbálsz közelebb kerülni hozzá, erőfeszítéseket teszel felderítésére, de távolságtartó és rejtélyes marad, csak az energiádat engedi be, de Téged soha.
4. A szegény én:
Állandó panaszkodásával, önsajnáltatásával szívja el az erődet. Ahogy a végtelen panaszáradatot hallgatod, vagy bűntudatot ébreszt benned (hogy miért nem teszel érte valamit) vagy szinte magad is úgy érzed, hogy semmi értelme az életednek.
Energiaóceánban lubickolunk, akkor miért is akarjuk elvenni egymástól az energiát?!
A “vallató” és a “zárkózott”, illetve a “megfélemlítő” és a “szegény én” persze hajlamos egymásra találni… Kívül maradni a játszmákon, tudatosságot igényel: önmegfigyelést, mások megfigyelését, önuralmat, na és vágyat a játszmamentes intimitásra. „Békés magatartásunk annak a mércéje, hogy mennyire tudunk összekapcsolódni az energiával.” (James Redfield)
Hozzászólások
