„Volt egyszer egy béka, aki egész életét egy kútban töltötte. Minden alkalommal, amikor a kút nyílásán keresztül az égre nézett, azt gondolta: „Milyen kicsi az ég!”
Egyik nap jött egy tengeri teknős. Látta, hogy a béka a kút fenekén ül.
A béka észrevette, hogy a teknős kíváncsian méregeti, ezért nem tudott várni és azt mondta a teknősnek: „Igazán örömteli az életem a kútban! Mikor kiugrok a kútból, felmászom a külső korlátra. Mikor visszajövök, a kút valamely repedésében megpihenek. Ahogy úszom, a kút vize ellep, de a fejem fölötte pihen. Játszom a sárban, betemetem vele a lábam. Milyen csodálatos élet ez! Kérlek, gyere és tapasztald meg saját magad!”
A béka meghívására a teknős készült, hogy beugrik a kútba. De mielőtt megmozdította volna a bal lábát, a jobb lába fennakadt a korláton. Visszahúzódott a kút oldalához, és elkezdett mesélni a békának a tengerről.
A tengerről hallva a béka ledöbbent, és elkezdte felfogni a kútban töltött életének silányságát…..”
A történet Beihai (az Északi-tenger szelleme) és Hebo (a Sárga folyó szelleme) között zajló párbeszédből származik a „Zhuangzi” című könyvből.
Hebo úgy gondolta, hogy nincs semmi, ami a Sárga folyóhoz fogható, amíg meg nem pillantotta a nagy tenger végtelenségét.
Beihai azt mondta Hebonak: „Nincs mód arra, hogy megvitassuk az óceánt egy kút alján élő békával a korlátozott környezete miatt. Nincs mód, hogy elmagyarázzuk a jeget a nyári rovaroknak, amik csak a saját évszakuk feltételeit ismerik.”
Tanulság: Ne legyél béka a kút alján aki csak egy kis részét látja az égnek a kút nyílásán át, amikor a végtelen égbolt is a Tiéd lehet!
